Amikor elmondom, hogy kizárólag őshonos magyar szőlőfajtákat művelünk, a legtöbb ember kíváncsian kérdezi: miért? Miért nem a bevált nemzetközi fajtákat, amelyekre biztosabb a piac?
A válasz egyszerű és összetett egyszerre. Egyszerű, mert ezek a fajták itt vannak otthon — évszázadok alatt alkalmazkodtak ehhez a talajhoz, ehhez az éghajlathoz, ehhez a tájhoz. Senki nem tud olyan Juhfarkot csinálni, mint a Somló. De bárki tud Chardonnay-t.
Összetett, mert az őshonos fajták művelése kihívás. Kevésbé ismertek, a fogyasztók bizalmatlanabbak, és a termesztés is nehezebb. A Kéknyelű fagyérzékeny, a Bakator alig ismert, a Gohér szinte feledésbe merült.
De mi pont ezt szeretjük bennük. Minden palack egy kis történelmi utazás — visszakapcsolódás azokhoz a borászokhoz, akik évszázadokkal ezelőtt ugyanezen a hegyen, ugyanezeket a fajtákat művelték.
Az őshonos fajták nem csupán szőlők. Kulturális örökség, élő múzeum, és a magyar borászat jövője.